Antibiotikumokról - 7. rész - Antibojkotikum

Mindenki szereti a mosolygós, vidám posztokat. Na, ez nem ilyen lesz… Összefoglalom, hogyan fizetsz az egészségeddel az élelmiszerüzletben: ez egy hosszútávú uzsorakamat, ahol 30 év alatt az életedet kell letétbe helyezned. De, ezt Te kérted!

Előzmény: Antibiotikumokról - 6. rész

Néhány napja jött velem szembe megint az az adat, ami miatt annak idején úgy döntöttem, hogy soha nem szeretnék különböző béldaganatokat operálni. Ez itt most a mezőgazdaság-élelmiszer-egészségügy kapcsolatáról fog szólni és a saját meglátásaimat fogom leírni.

1. állítás: A colorectalis (vastag- és végbél) daganatok előfordulási aránya 2018-ban is (mindkét nem egyesített számait nézve) Magyarországon volt a legmagasabb VILÁGVISZONYLATBAN! Ha csak a férfiakat nézzük (akiknél az előfordulás nem-specifikusan magasabb), ott is mi állunk az első helyen. A nők esetében viszont meg kell elégednünk az ezüstéremmel…[1]
2. Hazánk mezőgazdasága 2017-ben összesen 147,2 tonna, míg 2018-ban 150,4 tonna állatorvosi célú antibiotikumot használt fel állati termék előállításához. Ez 191,0 mg (2017.) [2] illetve 180,6 mg (2018.) gyógyszer felhasználását jelenti MINDEN EGYES ÉLŐÁLLAT KILOGRAMM esetén.[3] Ezzel Magyarország a vizsgált 31 európai ország között az ötödik helyen áll. Tekintve, hogy a fenti értékek egységnyi előállított termékre vonatkoznak, az élő állatok szöveteinek antibiotikum-terhelése hazánk esetében Ausztriához viszonyítva kb. 3,5-szeres, míg például Izland esetén nagyságrendileg hatvanszoros.
3. Az Európai Unió Bizottságának 37/2010/EU rendelete (2009. december 22.) a „a farmakológiai hatóanyagokról és az állati eredetű élelmiszerekben előforduló maximális maradékanyag-határértékek szerinti osztályozásukról” szól és azt mutatja, hogy 2009-ben mit gondoltunk a tolerálható mennyiségről.

Ez 3 db halál unalmas adat, amire mindenki legyint és azt mondja, hogy “Na és?”

Akkor nagylevegő és kezdjük el.

2009-ben egy baráti beszélgetés során elhangzott, hogy a következő válság nem pénzügyi, hanem élelmiszer- és vízválság lesz. Nem az lesz a kérdés, hogy jut-e Európában vagy az Egyesült Államokban a többségnek elég élelmiszer az asztalára, hanem az, hogy ami odakerül, az élelmiszernek nevezhető-e. Vagy csak annak látszik. Akkor még nem tudtam, hogy a beszélgetés időpontjában már régen benne ültünk ebben a hajóban. Honnan tudom? Az 1. bekezdés visszaigazolta: valódi élelmiszertől nem lenne ennyi beteg ember.

Amikor néhány napja “rögzítette a kormány a farhát árát” eszembe jutott, hogyan kerültünk ebbe az egész körforgásba: 1973-ban Nixon elnök úgy döntött, hogy az elszálló élelmiszerárak nem képezhetik a kampány témáját, ezért azokat - mondjuk így - jóárasította. Érdemes elolvasni, van némi áthallás…[5] Az elv az volt, hogy a jóllakott szavazó a jó szavazó, egyszerűen a piaci mechanizmusokat meg kellett törni.

De hogy függ össze ez az egész?

Az árak rögzítésének hosszútávon katasztrófális hatása lett: az olcsó és mindenki számára szinte korlátlanul elérhető élelmiszer (beleértve a húst minden mennyiségben) az értékszemléletet kiölte az emberekből. A fogyasztás (az eltolódott arányok és a pazarlás) növekedésével előtérbe helyeződött az ipari előállítás, a drasztikus előállítási költség-csökkentés és a profitmaximalizálás. Mi az, ami feledésbe merült? Minden olyan körülmény, ami csökkentette volna a fentiek eredményességét:

1. Az állatok tartása szabványosításra került, az állatjólét azt jelentette, hogy nem pusztulhat el egyed, a beteg állatok számára különböző protokollokat állítottak fel, hogy a veszteség minimális legyen. Megszűnt a természetes szelekció, az egyedek között főként a hozam alapján válogattak.
2. Az állatok napi, havi és éves ciklusai kisimultak: minden nap, óramű pontossággal kaptak enni, az évszakhoz képest (főleg télen) módosított hőmérsékleten kaptak elhelyezést, sem az éghajlat, sem az időjárás viszontagságainak nem voltak kitéve. Az éves tömegvesztés - tömeggyarapodási ciklus (ami a természetben természetes) az állandó takarmányozás miatt kiiktatásra került, ezzel a tömegveszteség okozta kiesés megszűnt. Érdekes, hogy az emberek esetén milyen elfogadott a böjt (és a tömegcsökkenés), a haszonállatoknál ez egy másik kategória.
3. Az egyedek ingerszegény és mozgásszegény környezete arra késztette az állatokat, hogy más elfoglaltság hiányában egyenek, ami ismét jól szolgálta a gazdasági érdekeket.

Mindenki boldog volt, a döntéshozók a jóllakott választók, a választók a teli bevásárlókosár, az állatok az állatjóléti intézkedések miatt. Vagy mégsem…

Az első problémát a fentiek miatt az jelentette, hogy egyre több és több egyed nem felelt meg azoknak a minimális követelményeknek sem, amik az eredeti élőhelyükön a túléléshez kellettek volna. Ha most adott populációkat visszahelyeznénk csak egy egyszerű ridegtartásba, nagyrészük hónapok alatt elhullana. Ezt a helyzetet kizárólag szoros állatorvosi ellenőrzéssel, kezeléssel, a humán gyógyszerek állattartásban történő masszív felhasználásával lehetett “ellensúlyozni”. Emlékezzünk: 2018-ban 150 tonna antibiotikum fogyott az állattartásban! Az eredmény tehát az állatok vonatkozásában egy katasztrófa: az általános ellenálló képesség a töredékére csökkent, az állatjóléti intézkedések még a lelkiismeret megnyugtatásához is nagyon kevésnek bizonyultak. Az állatok tehát nem jártak jól.

A várakozási időket, a termékekben kimutatható maradványanyag-szintek különösebb utánkövetése nélkül állapították meg. Ezt mutatják az egészségügyi adatok. Picit érthetőbben: az állatgyógyászatban alkalmazott gyógyszerek használatát követően adott számú napot kell várni arra, míg az egyed leölhető és a húsa felhasználható. A gyógyszerek adagolását testtömegkg-ra adják meg, így számolják ki a beadandó dózist. Ha egy marha 500 kg-ot nyom, és 10 mg/ttkg/nap az adagolás, valamint 5 nap a kezelés, akkor az állat 5 nap x 500 kg x 10 mg-ot fog kapni, azaz 25 grammot. A várakozási idő 8 nap (az egyszerűség kedvéért). [6]

Most jön a csavar! Tegyük fel, hogy a felezési idő 24 óra, azaz minden beadott mennyiség egy nap múlva már csak a fele lesz. És tegyük fel azt is, hogy betartjuk a 8 napot. Ha megfelelően számolunk, akkor nagyjából 109 mikrogramm maradvány van 8 nap után az izomszövetekben, ami szinte megfelel az EU-s szabályozásnak. És nagyjából ez az a szám, amit az antibiotikum-méréssel már szinte mentesnek tudunk mérni. És mégsem mérjük annak!

Mi lehet a magyarázat és hogyan függ ez össze a vastagbéldaganatokkal?

A gyógyszerek maradványát viszonylag nagy pontossággal meg lehet határozni laboratóriumban. Ez ma már rutin. Amit nem tudunk meghatározni az az, hogy mi történik egészen pontosan az antibiotikummal a szervezetben, pontosan hogyan bomlik le (vagy inkább: minden molekula csak egyféle módon bomlik-e le valójában) és a bomlástermékek milyen hatással vannak arra a szervezetre, amely a húst elfogyasztja. A mérések egy fajtája ugyanis azon alapszik, hogy a bélrendszerünkben lévő baktériumokhoz nagyon hasonlóakat teszünk ki húsból préselt folyadéknak: ha képesek növekedni, akkor a bélrendszerben is élve maradnak, ha nem, akkor pech. És csak zárójelben: a növényi tápanyagokkal ugyanez a helyzet…

És a helyzet az, hogy nem csak a kémcsőben nem maradnak szerencsételenek élve, de a bélrendszerünkben sem. Ma már megszámlálhatatlan gyulladásos bélbetegség van (3-4-5 betűből), amelyek idiopátiás (ismeretlen) eredetűek, amelyeket különféle gyógyszerekkel és diétákkal sem képes az orvostudomány hatékonyan gyógyítani, melyek növekvő száma a betegekre és a társadalomra is egyre nyomasztóbb pénzügyi terhet ró.

A fogyasztó tehát végül nem lesz boldog, mert spórol ugyan az élelmiszeren, de annak többszörösét kifizeti majd az egészségére. Bár lehet, hogy ezt most még nem érti, és akkor “jóvanazúgy”. Végezetül a döntéshozó is harapófogóba kerül, mert ilyen tömegeknél a rendszer finanszírozhatatlanná válik.

Lehet, hogy rendben van a szabályozás, lehet, hogy matematikailag kijönnek a felezési idők és a maradványanyag-szintek, lehet, hogy az ipari élelmiszer (mind a növényi és állati) kifogástalan táplálék, de egyet nem értek: ha hazánkban MINDEN(!) előállított hús kg-ra 1800-szor a megengedett egészségügyi határértékkel kifejezhető (180 milligramm, szemben a 100 mikrogrammal) kezdeti mennyiségű antibiotikum jut, a daganatos betegek száma VILÁGVISZONYLATBAN az első, akkor lehet-e vajon, hogy valami mégsem jó úgy, ahogy van.

Csak kérdezem…

Egy gulyástól hallottam egyszer: itt valami nem egyenes, vagy a tányér vagy a leves…

(Utóirat: a felezési időkkel történő számításnál az érthetőségre törekedtem, a számok egy megfelelő képletbe behelyettesítve sokkal pontosabban megadhatók. Ez azonban az érthetőséget nem befolyásolja. )

[1] https://www.wcrf.org/dietan.../colorectal-cancer-statistics/

[2] https://www.ema.europa.eu/.../sales-veterinary...

[3] https://www.ema.europa.eu/.../sales-veterinary...

[4] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32010R0037&from=EN

[5] https://www.nytimes.com/.../food-price-relief-ledged-by...

[6] https://www.allatgyogyszer.hu/.../ven.../doxylin-100-por-5kg