Ugrás a tartalomra
x

Antibiotikumokról - 3. rész - A (h)őskor

Vihar a biliben. Azt mertem írni, hogy "- Magyarországon 2016-ban 155,6 tonna antibiotikumot használt fel az állattartás 832,000 tonna termék előállításához. Ez minden kilogramm hús esetén 187,100 (száznyolcvanhétezer-száz) mikrogramm antibiotikumot jelent." Erre írta válaszában egy Úr, hogy ez nettó baromság (1).

Előzmény: Antibiotikumokról - 2. rész

Dőlj hátra, ha van időd, elmagyarázom.

A baktériumokkal szemben akkor szenvedtünk vereséget, amikor beképzeltté és kapzsivá váltunk. És azt hittük, hogy mostantól bármit lehet. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is. Tévedtünk! A bakteriumok olyanok, mint a szomszédok: együtt élünk velük, van sok előnyük, legtöbbjüket alig ismerjük igazán és abban a pillanatban, hogy úgy véljük, hogy számunkra ártalmasak, atomháborút indítunk ellenük.

A békés egymás mellett élés lényege a kerítés: mindenki a saját udvarán játszik és ha néha át is repül a labda, a mellettünk lakó tudja hol a határ: az immunrendszerünk távol tartja a szomszéd fiút. Az emberek régen ösztönösen okosabbak voltak. Használtak penészgombát (amely antibakteriális hatással bírt) akár penészes kenyér formájában, meleg olajat (mely kiváló volt az aerob bacik ellen), de alkalmaztak sörlevesbe kevert teknős páncélt és kígyó bőrt is (na jó, már akkor is voltak sámánok...).

Az emberi szervezet is rendelkezik olyan mechanizmussal, mely megvéd minket a baktériumok túlkapásaitól. Ha nem így lenne, már mind halottak lennénk. Ennek egyik módja, hogy a testünkben nem néhány, hanem sok ezer baktériumfajnak biztosítunk helyet: küzdjetek meg egymással, helyettem! Mivel az emberi szervezet által termelt, a baktériumokat távol tartó vegyületet viszont nem sikerült izolálni, loptunk: a gombáktól. Pitiáner dolog volt, de működött. Így született meg a Penicillium notatum nevű gombából származó első antibiotikum. De alaposan ráfaragtunk, pedig Fleming (illetve ahogy később nevezték: Szőr Fleming) már az elején rámutatott, hogy a Penicillin kezeléssel játszadozó személy lesz felelős annak haláláért, akit a gyógyszer megmenthetett volna. Szóval már ekkor is sok volt az idióta és a kapzsi. Egyedül az kérdéses még, hogy mit szóltak ahhoz a gombák, hogy elhasználtuk természetes fegyverüket. Még jöhet retorzió!

Az antibiotikumok azonban egy időre elhozták a Kánaánt: nem haltak bele gyerekek banális sérülésekbe, számos sebészeti beavatkozás kockázata csökkent, javult a fogászati ellátás, növekedett a szépészeti beavatkozások száma. Meg a műmelleké. Lehet örülni!

Közben pedig egyre kisebb feladat hárult az immunrendszerünkre. A gyógyszeripar 60 éven keresztül ontotta az új vegyületeket (a második, harmadik, stb. generációs antibiotikumokat), melyek szinte minden baktériumot kiírtottak: nemcsak a szomszédokat, de egész utcákat dózeroltunk le egy-egy konfliktus során. És hogy teljes legyen a termék-kínálat, új lakókat is biztosítottak a végén: megjelentek a probiotikumok.

Mindenki boldog volt, a tv-ből pedig mosolygós doktornénik kezdték hirdetni az igét: mindenre van gyógyszer, csak kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét. Na ez maradt el és a képzés...

Folytatás: Antibiotikumokról - 4. rész

Szerző
dr. Patay Gábor
Hungarian