Vihar a biliben

Vihar a biliben. Azt mertem írni, hogy "- Magyarországon 2016-ban 155,6 tonna antibiotikumot használt fel az állattartás 832,000 tonna termék előállításához. Ez minden kilogramm hús esetén 187,100 (száznyolcvanhétezer-száz) mikrogramm antibiotikumot jelent." Erre írta egy Úr, hogy ez nettó baromság (1).

Dőlj hátra, ha van időd, elmagyarázom.

A baktériumokkal szemben akkor szenvedtünk vereséget, amikor beképzeltté és kapzsivá váltunk. És azt hittük, hogy mostantól bármit lehet. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is. Tévedtünk!

1. rész - A (H)ős kor

A bakteriumok olyanok, mint a szomszédok: együtt élünk velük, van sok előnyük, legtöbbjüket alig ismerjük igazán és abban a pillanatban, hogy úgy véljük, hogy számunkra ártalmasak, atomháborút indítunk ellenük.

A békés egymásmellett élés lényege a kerítés: mindenki a saját udvarán játszik és ha néha át is repül a labda, a mellettünk lakó tudja hol a határ: az immunrendszerünk távoltartja a szomszéd fiút. Az emberek régen ösztönösen okosabbak voltak. Használtak penészgombát (amely antibakteriális hatással bírt) akár penészes kenyér formájában, meleg olajat (mely kiváló volt az aerob bacik ellen), de alkalmaztak sörlevesbe kevert teknős páncélt és kígyó bőrt is (na jó, már akkor is voltak sámánok...).

Az emberi szervezet is rendelkezik olyan mechanizmussal, mely megvéd minket a baktériumok túlkapásaitól. Ha nem így lenne, már mind halottak lennénk. Ennek egyik módja, hogy a testünkben nem néhány, hanem sok ezer baktériumfajnak biztosítunk helyet: küzdjetek meg egymással! Mivel az emberi szervezet által termelt, a baktériumokat távol tartó vegyületet viszont nem sikerült izolálni, loptunk: a gombáktól. Pitiáner dolog volt, de működött. Így született meg a Penicillium notatum nevű gombából származó első antibiotikum. De alaposan ráfaragtunk, pedig Fleming (illetve ahogy később nevezték: Szőr Fleming) már az elején rámutatott, hogy a Penicillin kezeléssel játszadozó személy lesz felelős annak haláláért, akit a gyógyszer megmenthetett volna. Szóval már ekkor is sok volt az idióta és a kapzsi. Egyedül az kérdéses még, hogy mit szóltak ahhoz a gombák, hogy elhasználtuk természetes fegyverüket. Még jöhet retorzió!

Az antibiotikumok azonban egy időre elhozták a Kánaánt: nem haltak bele gyerekek banális sérülésekbe, számos sebészeti beavatkozás kockázata csökkent, javult a fogászati ellátás, növekedett a szépészeti beavatkozások száma. Meg a műmelleké. Lehet örülni!

Közben pedig egyre kisebb feladat hárult az immunrendszerünkre. A gyógyszeripar 60 éven keresztül ontotta az új vegyületeket (a második, harmadik, stb. generációs antibiotikumokat), melyek szinte minden baktériumot kiírtottak: nemcsak a szomszédokat, de egész utcákat dózeroltunk le egy-egy konfliktus során. És hogy teljes legyen a termék-kínálat, új lakókat is biztosítottak a végén: megjelentek a probiotikumok.

Mindenki boldog volt, a tv-ből pedig mosolygós doktornénik kezdték hirdetni az igét: mindenre van gyógyszer, csak kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét. Na ez maradt el és a képzés...

2. rész - A fénykor

"Ettél már ipari csirkét? Hagytál már abba antibiotikum kúrát mert közben meggyógyultál? Kezdtél már el úgy gyógyszert szedni, hogy saját magadnak "írtad fel"? Áltattad már magad azzal, hogy neked van saját hentesed, aki csak neked(!!!) olyan húst ad, ami sosem látott antibiotikumot?

Akkor egy barom vagy. Velem együtt!"

A felfedezést követően gyorsan jött a hamis biztonság érzete: kitört az antibiotikum fejlesztési láz. A baktériumokat a meglepetés erejével érte, hogy az emberek mindenhonnan kifüstölik őket. Eljött a higiénia kora: minden legyen csíramentes! Még a csíra is! Rezisztencia nem igen volt, az elsőkre hosszú éveket kellett várni, miközben egyre újabb, most már mesterségesen előállított vegyületek kerültek forgalomba. Sikerült olyan anyagokat felfedezni, melyek hónapokig a polcokon voltak és a nevüket csak suttogva ejtettük ki (egy ideig ilyen nagyágyú volt pl. a Tienam), mert a bevetésükhöz ismerni kellett a kórházi atomkódot.

Nem is csak vegyületek, egyenesen gyógyszer-kombinációk kerültek a piacra. Ha valakinek sok pénze volt: fejlesztett és levédette a termékét. Megérte, hiszen a baktériumok "fejben szétestek", az újjászerveződésük alatt pedig lehetett kaszálni. A kisebbek kivárták, míg a levédett gyógyszereket végre piacra dobhatták ők is: nem is haboztak elárasztani a piacot. Minden orvosnak lett saját kedvenc empírikus készítménye: mintha csak egy létezett volna.

A csodára a mezőgazdaság is felfigyelt. És innen indult a vesszőfutásunk...

3. rész - Az agribiotikum

Az ipari hulladék fogyásztásában nincs egyéni felelősség. És nincs egyéni hatás sem. Ez nem dohányzás, amitől csak te kapsz tüdőrákot, a melletted álló meg büdös lesz. Persze előbb-utóbb a családod ápolására szorulsz. De halihó, ez még mindig csak a te bajod! Az élelmiszeripar által ételnek hazudott melléktermék rendszerszintű fogyásztásával azonban az a legnagyobb baj, hogy egyedül felelőssé válhatsz rengeteg ember fertőzéses haláláért. A következő részben elmagyarázom miért, de most vissza a mezőgazdasághoz.

Imádom az önjelölt táplálkozás-tudósokat! Reggel ráülnek a wc-re és addig nem jönnek ki onnan, míg ki nem ötölnek valami egészen nagy baromságot. Na jó, ennyi idejük nincs, úgyhogy ezt kitalálják helyettük mások. Íme a kedvencem: "A tej fogyasztása egészségtelen és felesleges. Gondoljunk bele: nincs még egy olyan emlős a földön, aki egy másik emlős tejét fogyasztaná!"

Hátradőlök és tényleg belegondolok... Ez egy ritka nagy ökörség. Egyrészt az állatvilágban is előfordul, igaz csak elvétve és csak kisded korban. De! Ha nagyon összekaparom magam, ilyen blőd dolgokat én is le merek írni vagy megkérem Böcsőcsöt, hogy találja ki helyettem. Íme néhány ötlet:

- szintén mi vagyunk az egyetlen emlős faj, aki egy másik emlőst szakrálisan meggyilkol, ledarál és a saját belébe töltve fogyaszt. Közben pálinka címszó alatt a rituális gyilkosságot májméreg fogyasztással ünnepli. No more kolbász!

- ugyancsak mi vagyunk az egyetlen faj, aki mérget permetez arra a növényre, amit megeszik. Még betakarítás előtt is. Elég a növényi táplálékokból!

- és mi vagyunk az az egyetlen emlős faj is aki képes sok olyan dolgot megenni, amit egyetlen más emlősfaj sem lenne. Adtatok már Paleo étcsokoládét kutyának?

Lehetne hosszan sorolni. Igen, egy másik emlős tejét isszuk, egy másik emlős húsát esszük és másik élőlény által termelt anyagot használunk a saját védelmünkben. De ez nem baj. A gond az, hogy a "régen-tejtől-puffadó-most-már-kiválóan-magát-érző-kommentelő" nem érti, nem értheti, hogy esetében nem a tejjel van baj. Azzal van baj, amit ma úgy hívnak, hogy tej. Azok hívják úgy, akik gyártják. Pedig csak annak látszik...

És itt el is jutottunk az antibiotikum felhasználás legnagyobb területéhez: a mezőgazdasághoz. Sehol annyi gyógyszer nem fogy, mint itt. A cél nem az állatjólét, hanem a gazdasági kockázat csökkentése a fogyasztó egészségnek rovására. Mert a kockázatmegmaradás törvénye alapján ha ott sikerül csökkenteni a felmerülő veszteséget, az a kár máshol jelenik meg: nálunk. Ha egy állat beteg, gyógyszert kap. Ez rendben van. Ha viszont sok állat fekszik/alszik a saját fekáliájában valódi szabad mozgás nélkül, akkor a folyamatos fertőzés megelőzése csakis antibiotikummal lehetséges. Ez rendszeres, korlátlan felhasználást jelent, mely az állatok immunrendszerét, végeredményben a tenyésztett fajok elcsökevényesedését jelenti, melyek így már csak vegyi segítséggel vegetálhatnak. Ez az a 155,6 tonna antibiotikum, amit egy évben megetetünk az állatainkkal. Egy kedves ismerős mondta egyszer: a pulyka ma már olyan gyenge immunrendszerrel rendelkezik, hogy minden reggel azon gondolkozik, mibe is dögöljön bele.

Na ezért kap inkább antibiotikumot. A táppal. A vízzel. Vagy mindkettővel.

Ezzel azonban több gond is van:

- a kiszórt antibiotikum egy idő múlva egy adott dózisban hatástalanná válik, hiszen az ok - az ipari tartás - nem szűnik meg.

- a kombinációban adott gyógyszerek esetén a rezisztencia még markánsabban jelentkezik.

- az állatok által kiválasztott antibiotikum a földekre és a vizekbe kerül. Legalább nem kell tablettát bevenni.

- de a legnagyobb probléma mégis az, hogy ez végül a gyerekeink és a mi szervezetünkbe is bekerül, mellyel éppen az antibiotikum alkalmazásának alapvető szabályait szegjük meg. Ez ugyanis, amit elfogyasztunk se nem célzott, se nem megfelelő dózisú, se nem időben behatárolt.

Ez egy folyamatos, szándékos mérgezés haszonszerzés céljából. Akkor, amikor a hatásos antibiotikumokra mindennél jobban szükségünk lenne. Nem holnap, ma! Az agribiotikum öl. Lassan, de mindenkit elér, azt is, aki nem fogyasztja.

4. rész - Jobban teljesítünk!

Ha az ember sírhelyet választ, érdemes árnyékos helyet keresni. Már csak a gyászolók miatt is. Hátha lesz, aki eljön...

Nem, nem lesz újabb tényleges áttörés az antibiotikumok terén, nincsenek nagy, valódi eredménnyel kecsegtető kutatások. És nincs gerinces, egyenes beszéd sem: az antibiotikum utáni korszak az emberiség egészségügyi Hirosimája lehet. Persze volna mód csökkenteni a várható veszteségeket, átmenetileg kivonni hatóanyagokat (ahogyan ezt Hollandiában a Sumetrolimmal tették), de nincs, aki felvállalja és nincs akinek el lehetne magyarázni. Az emberek 70%-ának sajnos az egymondatos üzenetek feldolgozása is komoly kihívás. (Idáig az olvasók kevesebb, mint 3%-a jut el!) Az ő esetükben a túlélés kulcsa a csótányokat meghazudtoló genetika és ellenállóképesség lehet csupán. A következő 25% egyszerűen túl lusta ahhoz, hogy időben cselekedjen: ők lesznek az intellektuális veszteség. A fennmaradó csoport talán szépen lassan eszmél majd. De lehet, hogy ez mind csak feltételezés. És csak néhányunkat érdekel ez a dolog...

Hiszen környezetszennyezés sincs, csak a hosszútávúszóknak kellett Rióban csukott szájjal úszniuk. Végülis nem szájat tátani mentek oda amúgy sem... A globális felmelegedés pedig csak összeesküvés elmélet!

Halogatás van és mellébeszélés minden fronton. A mezőgazdaságról is. Mi lenne velünk, ha nem használnánk az állattartásban antibiotikumot? Csináljunk egy gondolatkísérletet!

Néhány évig káosz volna. Eltűnne néhány féle szalámi. (Ezt simán túléljük.) Kevesebb hús fogyna (ami kifejezetten előnyünkre válna), az emberek minden héten tömeges állatelhullásokról hallanának, hiszen a zsúfoltság az ipari állattartó telepeken nem szűnne meg. Az elhullott állatok okozta pénzügyi kár elhárítása céljából újabbnál újabb dög-feldolgozókról kapnánk híreket. És még többről meg nem. Ezekből a termékek a boltokba kerülnének, s így megnőne a betegek száma is, hiszen nem lenne egyértelmű akarat a probléma megszüntetésére. Néhány helyre látványosan kiszállna a NÉBIH a TEK-kel karöltve és lefoglalna pár tonna rothadó húst, amit a véletlenül a közelben tartózkodó 8-10 forgatócsoport spontán felvenne. Elindulna az illegális gyógyszerhasználat és az áfacsalás mellé képbe jönne az állatcélú gyógyszerkereskedelem is. Divatba jönne a vegetáriánizmus (annak minden hátrányával) és a gyermekek körében egyre több lenne a hiánybetegség. Minden héten elindulna egy újabb önjelölt "vezető fejlesztő" által grundolt cég és mozdulni sem lehetne a Norbiktól, a Szaffiktól, a Timiktől és Valiktól. Az egy főre eső életmódtanácsadók számában Magyarország simán jobban teljesítene, amit azonnal megüzenhetnénk Brüsszelnek. Hogy ők is megértsék!

Szép jövő, bár ma még lenne kiút.

Az antibiotikumok élelmiszerrel történő fogyasztása személyes és közösségi következményekkel egyaránt jár. A folyamatos AB bevitel károsítja a bélbolyhokat, szétzúzza a bélflórát, megzavarja a vízvisszaszívást, súlyos esetben az irtitáció következtében akár rosszindulatú elváltozáshoz is vezethet. Ez azonban egyéni szociális probléma. Nagyobb gond, hogy az ilyen kis dózis ellenálló baktériumokat nevel ki, melyeket azonban már a környezetünknek is átadunk. Így a hulladékot fogyasztó egyén szervezetében kifejlődő, ellenálló törzsek azokat is megfertőzik, akik elkerülik az ipari szemetet. Igaz, őket a változatos baktérium-mintázatuk jóval kevésbé teszi sérülékennyé. Én ezért hoztam létre Cservölgy Majort. És te is ezért lettél tag.

Az egészben az a legszomorúbb, hogy nincs valódi igény a fogyasztókban a probléma megoldására. Mindenki arra vár, hogy a döntéshozók majd elhozzák a Kánaánt. Biztosan így lesz!

Bár valószínűleg inkább ez a nettó baromság. Most mennem kell, még leugrom a boltba valami olcsó virsliért...-))

Az immunrendszered legyen Veled!

Gábor