Antibiotikumokról - 6. rész - Jobban teljesítünk

Ha az ember sírhelyet választ, érdemes árnyékos helyet keresni. Már csak a gyászolók miatt is. Hátha lesz, aki eljön...

Nem, nem lesz újabb tényleges áttörés az antibiotikumok terén, nincsenek nagy, valódi eredménnyel kecsegtető kutatások. És nincs gerinces, egyenes beszéd sem: az antibiotikum utáni korszak az emberiség egészségügyi Hirosimája lehet. Persze volna mód csökkenteni a várható veszteségeket, átmenetileg kivonni hatóanyagokat (ahogyan ezt Hollandiában a Sumetrolimmal tették), de nincs, aki felvállalja és nincs akinek el lehetne magyarázni.

Előzmény: Antibiotikumokról - 5. rész

Az emberek 70%-ának sajnos az egymondatos üzenetek feldolgozása is komoly kihívás. (A 6. részig az olvasók kevesebb, mint 3%-a jut el!) Az ő esetükben a túlélés kulcsa a csótányokat meghazudtoló genetika és ellenállóképesség lehet csupán. A következő 25% egyszerűen túl lusta ahhoz, hogy időben cselekedjen: ők lesznek az intellektuális veszteség. A fennmaradó csoport talán szépen lassan eszmél majd. De lehet, hogy ez mind csak feltételezés. És csak néhányunkat érdekel ez a dolog...

Hiszen környezetszennyezés sincs, csak a hosszútávúszóknak kellett Rióban csukott szájjal úszniuk. Végülis nem szájat tátani mentek oda amúgy sem... A globális felmelegedés pedig csak összeesküvés elmélet! Halogatás van és mellébeszélés minden fronton. A mezőgazdaságról is. Mi lenne velünk, ha nem használnánk az állattartásban antibiotikumot? Csináljunk egy gondolatkísérletet!

Néhány évig káosz volna. Eltűnne néhány féle szalámi. (Ezt simán túléljük.) Kevesebb hús fogyna (ami kifejezetten előnyünkre válna), az emberek minden héten tömeges állatelhullásokról hallanának, hiszen a zsúfoltság az ipari állattartó telepeken nem szűnne meg. Megkezdődne a természetes szelekció. Az elhullott állatok okozta pénzügyi kár elhárítása céljából újabbnál újabb dög-feldolgozókról kapnánk híreket. És még többről meg nem. Ezekből a termékek a boltokba kerülnének, s így megnőne a betegek száma is, hiszen nem lenne egyértelmű akarat a probléma megszüntetésére. Néhány helyre látványosan kiszállna a NÉBIH a TEK-kel karöltve és lefoglalna pár tonna rothadó húst, amit a véletlenül a közelben tartózkodó 8-10 forgatócsoport spontán felvenne. Elindulna az illegális gyógyszerhasználat és az áfacsalás mellé képbe jönne az állatcélú gyógyszerkereskedelem is. Divatba jönne a vegetáriánizmus (annak minden hátrányával) és a gyermekek körében egyre több lenne a hiánybetegség. Minden héten elindulna egy újabb önjelölt "vezető fejlesztő" által grundolt cég és mozdulni sem lehetne a Norbiktól, a Szaffiktól, a Timiktől, a Gáloktól és Valiktól. Az egy főre eső életmód tanácsadók számában Magyarország simán jobban teljesítene, amit azonnal megüzenhetnénk Brüsszelnek. Hogy ők is megértsék!

Szép jövő, bár ma még lenne kiút.

Az antibiotikumok élelmiszerrel történő fogyasztása személyes és közösségi következményekkel egyaránt jár. A folyamatos AB bevitel károsítja a bélbolyhokat, szétzúzza a bélflórát, megzavarja a vízvisszaszívást, súlyos esetben az irrtitáció következtében akár rosszindulatú elváltozáshoz is vezethet. Ez azonban egyéni szociális probléma. Nagyobb gond, hogy az ilyen kis dózis ellenálló baktériumokat nevel ki, melyeket azonban már a környezetünknek is átadunk. Így a hulladékot fogyasztó egyén szervezetében kifejlődő, ellenálló törzsek azokat is megfertőzik, akik elkerülik az ipari szemetet. Igaz, őket a változatos baktérium-mintázatuk jóval kevésbé teszi sérülékennyé. Én ezért hoztam létre Cservölgy Majort. És te is ezért lettél tag.

Az egészben az a legszomorúbb, hogy nincs valódi igény a fogyasztókban a probléma megoldására. Mindenki arra vár, hogy a döntéshozók majd elhozzák a Kánaánt. Biztosan így lesz! Bár valószínűleg inkább ez a nettó baromság.

Most mennem kell, még leugrom a boltba valami olcsó virsliért...-))

Folytatás: Antibiotikumokról - 7. rész