Antibiotikumokról - 2. rész

Én a magam részéről elégedett vagyok, hiszen a döntéshozókat kiszolgáló szakértők minden tudásukat latba vetve sikeresen lobbiztak az elmúlt 15 évben azért, hogy egy humánegészségügyi katasztrófával fenyegető állapot felszámolásáért minél többet megtegyenek...Dániában. Minden másra ott van a gigadózisú D3 vitamin a Gáltól.

Előzmény: Antibiotikumokról - 1. rész

Most már csak az van hátra, hogy a KSH-nál dolgozó informatikusok az egérrel megigazítsák kicsit (nagyon) azt a halálozási görbét és akkor tényleg minden frankó lesz. Amíg elkészül az új grafikon, próbáljunk meg elindulni abba az irányba, hogy megértsük az adatokat. Azért, mert ebben az országban a döntéshozók csak akkor lépnek, ha kényszert éreznek. Kényszer akkor lesz, ha megváltoznak a fogyasztási szokások. Ehhez próbálok meg némi - végtelenül leegyszerűsített - hátteret adni több lólépésben.

Azt állítottam többek között, hogy "A bélflóra tagjainak átlagos érzékenysége 2,5-100 (két és fél és száz) mikrogramm között mozog;", melyet jó lenne megérteni.

A szervezetünkben megtalálható baktériumokról egyre többet tudunk és ez a növekvő mennyiségű információ rávilágít arra, hogy valójában milyen keveset. Azt tapasztaljuk, hogy bizonyos betegségekhez nagyon hasonló bélbaktérium-mintázatok tartoznak. Talán egyszer eljutunk oda, hogy székletmintából állíthatunk fel diagnózisokat. Ezek alapján két feltételezés lehetséges: vagy a módosult bélflóra váltja ki a betegséget vagy a betegség következtében alakul át a baktérium-populáció. Annak, hogy melyik igaz, terápiás jelentősége van:
- ha egy betegséghez társul a baktérium-flóra változása, akkor tovább kell keresnünk a kiváltó okot és ebben az esetben a baktérium-mintázat helyreállítása (fekális baktérium transzfer) egy tüneti kezelés lehet csupán, mely átmenetileg segít a betegnek. Ebben az esetben a megfelelő, antibiotikumot nem tartalmazó élelmiszer a tüneti kezelés hatékonyságát - azzal, hogy nem nyírja ki a beültetett flórát - nagyban segíteheti,a hatását elnyújthatja;
- amennyiben a baktériumok alakítják az egészségünket, akkor fontos, hogy egy rendkívül sokszínű populációt tartsunk fenn, melynek esküdt ellensége az élelmiszerben akár nyomokban is fellelhető antibiotikum.
Fentiekből látszik, hogy bár más lesz az eredménye, az élelmiszerekkel szemben támasztott követelmény szempontjából a kutatások végkimenetele szinte mindegy.

Tehát kell nekünk a tiszta kaja! Az élelmiszerekben található antibiotikum mennyiségét azon az elven tudjuk vizsgálni, hogy az élelmiszerhez baktériumokat adva azok kipusztulnak-e vagy sem. Ezt a változást a minta színe jelzi. Hozol egy kis darab nyers húst, széttrancsírozzuk, ráöntjük a bacikat és megiszunk néhány kávét (3 óra a teszt ideje).

Ha a baktériumok kimúlnak, az élelmiszerben található antibiotikum mennyisége meghaladja azt az értéket, amelyet a bacik még elviselnek. És ezek a szerencsétlenek éppen hasonlóak ahhoz, melyek a bélrendszerünkben élnek. Lefordítva: a teszt azt mutatja meg, hogy az adott minta károsítaná-e a bélflóránk érzékeny, de hasznos egyedeit. Az ide vonatkozó határértékeket idéztem be, tehát ezek az alkalmazott teszt során használt antibiotikum koncentráció szintek. Egyet azonban nem árt megérteni: az eljárás a baktériumok elpusztulásán alapszik. Azaz azt mutatja meg, hogy az adott környezet már teljesen alkalmatlan számukra. Ha színváltozás történik, az nem jelent ideális körülményt, mindössze azt jelzi, hogy nincs tömeges elhullás. Ugye az intenzív osztályon lélegeztetett betegek is élnek...

Ez az új gondolkodásunk kiinduló alapja: az élelmiszernek a bennünk élő, velünk együttműködő, számunkra biokémiai reakciókat végző baktréiumoknak kell élhető, ideális körülményeket teremteni.

Erről szólt a vonal alatti utolsó sor. Ha érdekes, majd elmagyarázom a másik kettőt is. Addig, pedig: a májad legyen veled!
 

Folytatás: Antibiotikumokról - 3. rész